-A tegnap estéről.... - mondom, míg feltápászkodom.
-Bocsánatot akarsz kérni - mondja, és visszamegy az ablakhoz. -Érzem, hogy most ez fog következni.
-Van okom rá? - kérdezem rémülten.
-Nem több, mint nekem - fordul felém.
-Kérlek...-hunyorítok rá.
-Nyugi Konsztantyin. Semmi nem történt. És ha mégis, hát biztosan komédiába csapott át.
-Komédiába...-ülök vissza nehézkesen.
Arcán félmosoly jelenik meg. -Ha tényleg azon próbálkoztál, hogy levetkőztess, hát nem jutottál túl az órám levételén.
Döbbentem néztem rá. -Ezt próbáltam?Le akartalak vetkőztetni?
-Ne aggódj, nem volt benne semmi személyesség. Robotpilótára voltál beállítva. Látszott a szemeden.
-Csak ennyi volt?
-Meg sok pia és egy kevés tűnődés az emberiség helyzetéről.
